Ha szeretnél tanácsot kérni szerelmi vagy barátság ügyben,bátarn írj nekem e-mailt a tiniblog@citromail.hu e-mail címre! Válaszólni fogok,ne aggódj!
A viszonzatlan szeretett.
Volt egy lány szeretett egy fiút. A fiú viszont nem viszonozta az érzelmeket.A lány nagyon bántos volt minden nap,mert tudta,hogy nincs semmi esély arra,hogy összejöjjenek. Folyamatosan próbálokozott Dia Daninál de nem ért el vele semmit. A fiú egyik mondatánál jött rá a lány,hogy hagynia kell a srácot,mert nem fog történi köztük semmi sem.Hetekig Dia bent ült a szobájában,csak sírt,sírt és sírt. 1 hónap elteltével írt egy cetlit Daninak. Cetlin ez állt: Szerettelek és most is szeretlek de te megtagadtál, de nem értem miért. Halálom napjáig szeretni foglak. Örökre Dia!
A cetlit bedobta a fiú postaládájába ez után haza indult.Amikor a házuk elé írt át akart menni az úton de elütötték. Rögtön meghalt. Dani este ért haza és csak akkor tudta elolvasni a kis cetlit amit a lány hagyott ott. Rögtön felment facebook-ra írni egy levelet Diának,hogy szereti de mire felért csak azt látta az adatlapján,hogy: Örökre szeretni fogunk!, Kár volt elmenned!...Fogta magát elment a temetőbe a lány sírjához és csak annyit mondodtt: "Szeretlek". Éjszaka 0:00-kor megjelent Dia a fiúnál és csak annyit mondott: Nagyon szeretlek szerelmem! 1 héttel később Danit elütötte egy vad motoros és a kórházban meghalt. Fent a mennyekben egymásé lehettek a fiatalok.
"A nagy szerelem!"
Együtt jártak ők sok-sok éven át, egy fiú, meg egy lány. Hideg tél, meleg nyár, kint találta őket
a kis utcán. Fogták egymás kezét, beszélgettek, sokat suttogtak egymásnak forró szavakat.
Boldogok voltak, mint soha senki más, szerették egymást, a fiú, meg a lány. Egy napon így
szólt a lány: Gyereket várok, egy kisbabát. A fiú nem szólt, csak elköszönt, többé nem jött vissza már. Elment némán és hidegen. Ez volt hát a "Nagy Szerelem!" És megszületett a kisfiú, boldog volt a lány. Hátha jő az apa tán. De nem jött, hiába várta. Teltek a napok, egyre teltek, de ő mégis reménykedett. Hiába várta, hátha jön a srác. Együtt élt a lány a kisfiával, benne lelte örömét, és eltelt ifjúságát. S nőtt a fiú napról- napra szebb lett. Kimondta az első szót a legszebbet : Anya! Egy napon sétálni mentek, a kisfiú ott totyogott az anyja mellett, sötét utcák, hol azelőtt jártak, fölvillantak az emlékek. Sok elmúlt napok, boldog évek. Fölsóhalytott a lány : Milyen kár hogy egyedül vagyok! A sarkon ifjú pár köszönt rá. Egy barna szemű, fekete srác vissza nézett, s a lány könnyein át, így szólt gyermekéhez : Ez volt az Apád!!!